Mármint egy otthonban.Nem egyedül.elhagyottan.Annyi év után újra készülődni,örömmel,szeretettel,nehéz.várom is meg nem is.Általában félek az ünnepektől,nem rajongok értük.

A sok mű vigyor ,tettetett jó kedv.stb. Talán most más lesz.Egy idős nénivel és a fiával+egy barátnő.A lányomhoz nem mehetek,mondtam neki nem kell hívni engem úgysem érek rá.Persze rá érek,de nekik is a kisbabával ez lesz az első karácsony,nem zavarom őket,és főleg nem verem költségekbe a családot. Van elég bajuk nélkülem is.

tehát föl a karácsonyra...vidáman nevetve. Hátha jobb lesz mint eddig  volt.

Megosztás a facebookon

Sokszor kérdeztem magamtól,hol van a tűréshatár?

Kis is vagyok.

egy 56 éves hajléktalan nő 2007-óta. Persze ennyi év alatt laktam mát annyi helyen,annyi embernél,egyedül,sátorban stb. Midíg azt hittem az adott helyzetben nem megy tovább. mégis itt vagyok.jelenleg egy idős nénit gondozok,fillérekért,de van hol laknom,és van mit ennem.Alkoholt sosem ittam,kávét szintén nem,dohányzom...ezt nem is akarom elhagyni.

Barátaim nincsenek ,max. ismerőseim.egy ilyen embernek nincs barátja.Aki az lenne az hazudik.Valami célja mindenkinek van veled.Szeretik kihasználni a lehetetlen helyzetedet,sokszor nincs választásod,ha emberi módon akarsz élni.

Megtanultam mi az éhezni,fázni,nagyon betegnek lenni.Milyen mikor patkányok szaladgálnak körülötted,egyedül vagy hónapokig egy sátorban.Hol van alkalmi munka hol nincs.Egy mindig meg maradt bennem..az ápoltság. Persze azok után amiket le írtam ez nevetséges..de el kell hinni. arra ügyeltem,hogy tiszta maradjak és a ruhám is az legyen.Erre sok mód volt.

Közel volt a Duna és ott fürödtem,mostam akármilyen hideg is volt.Ettől éreztem embernek magam.

Megosztás a facebookon